Marko Kloos: Felderítők

Marko Kloos: Felderítők
Marko Kloos: Felderítők

Andrew Grayson még nagyobb galibába kerül, mint a Frontvonalakban. Messze a Földtől kell életben maradnia, mikor nem tudni, ki a nagyobb ellenfél, az emberiség, vagy egy idegen faj. Könyvajánló,

 

Marko Kloos a Frontvonalakkal letett egy nagyon élvezetes katonai sci-fit az olvasók elé, amely nem csak szórakoztató volt, hanem a minőséget is képviselte. Ezt a vonulatot folytatja a Felderítőkkel is, ami igaz, hogy folytatás, de teljesen nyugodtan lehet olvasni az előzmények ismerete nélkül is. Olyan folytatást kapunk, ami összefügg ugyan az első könyvvel, de nagyon jól illeszti össze, veszi fel a Frontvonalak szálait.

 

Andrew Grayson túl a kiképzésen, túl az első bevetésein, túl a botrányon és a váltáson, amikor kénytelen volt informatikussá válni, mert még az is jobb volt, minthogy visszamenjen a túlnépesedett Földre, ahol a többség szociális segélyen él, valamint túl az idegen fajjal való brutális első találkozáson, folytatásra vár. Eltelt öt év és Grayson nem gondolkodott sokat, aláírta az újabb öt évre szóló papírt a katonasággal. Nem csak azért, mert itt legalább hasznosnak érzi magát, hanem szerelmes Halleybe. Még akkor is, ha az első könyvben megismert nő rendre másik bolygón teljesít szolgálatot, mint ő, sőt Halley karrier szempontból jóval előbbre jár, mint a férfi, de legalább van közös jövőjük, van miért az űrben maradnia. Halley már parancsnok és az Űrhadviselési Repülőiskolában tanít, míg Grayson csak a második évét tölti előretolt harcászati irányítóként. Elsőre az új feladat unalmasnak tűnik, de nehogy azt képzeljük, hogy Grayson csak egy szobában üldögél, és onnan irányítja a gépeket. Nem, a főhősünknek a legeszementebb küldetésekben, lényegében felderítőként kell eljutnia azokra a helyekre, amiket nem ártana, ha a katonaság majd később megsemmisítene. Egyszerre jelöli ki a lebombázandó célpontokat, valamint rajta múlik, hogy egy komolyabb felszíni ütközet során megkapják-e a légi támogatást vagy sem. A csatákból is kiveszi a részét, testközelből érzi, hol kell a segítség. Amúgy meg előretolt harcászati irányító, ami egy igen menő feladat a katonaságon belül, külön elbírálás és tisztelet jár ki ezeknek az őrülteknek, a jóknak meg pláne.

A Felderítőkben, az Észak-Amerikai Nemzetközösség területein, a Földön, egyre nagyobb a zűr. A kormány kezdi elveszíteni az irányítást, a szociális körzetekben élők lázonganak, polgárháborús helyzetben kezd összeroppanni a közösség, míg közben az űrben egy új, minden eddiginél kegyetlenebb faj foglalja el a kolóniákat. A nyurgák elképesztően nagyok és alig tudják az emberek megsemmisíteni a lényeket, amik vígan veszik el tőlük a meghódított bolygóikat és formálják át a saját igényeiknek megfelelően. Az emberiség óriási bajban van, nem elég, hogy egymás ellen is csatáznak, de közben érzik a vesztüket, közeleg a vég, a hanyatlás, mert a nyurgák ellen nincs mit tenni, csak a menekülés, hiszen még egy nyurga űrhajót sem sikerült megsemmisíteni az emberiségnek.

Graysont éppen áthelyezik az új hajójára, míg azt felkészítik, kap egy kis szabadságot, amit próbál hasznosan eltölteni. Az idejébe belefér még az is, hogy visszatérjen a Földre. Kezd benőni a feje lágya és személyesen is meglátogatja az anyukáját. A könyv egyik erős része ez a földi látogatás, elgondolkodtató, hogy merre tarthat a jövőben a társadalmunk, hogyan küzd meg sikertelenül a túlnépesedés problémájával az emberiség. Majd jöhet egy kis látogatás Halleyhez, az új feladat előtt.

A könyv lényegi küldetése elképesztően reménytelenül hangzik, az erőforrásokkal egyre rosszabbul álló hadsereg számára. A nyurgákat valahogy meg kell állítani, de hogyan, arra nincs még épkézláb elképzelése még a vezetőknek sem. És indulhat a kétségbeesett utolsónak tűnő küldetés, de szerencsére nem lesz az, mert remény nélkül nem érdemes harcba vonulni!

A könyvben nem lesz hiány jól megírt csatákból, fordulatokból, alkalmatlan vezetőkből, engedetlen katonákból, és hogy mindez még érdekesebb legyen, felbukkan Fallon zászlós, aki a Földön Andrew főnöke volt és nem arról híres, hogy a fenekén tudjon ülni, még akkor sem, ha most először kellett elhagynia az anyabolygót és az űrben, idegen környezetben kell helytállnia neki és a katonáinak is.

A lényeg, Kloos második könyve is élvezetes, kapunk rengeteg csatát, feszült pillanatot, drámát és egy igazi katonai sci-fit, amely méltó folytatása a Frontvonalaknak.

 

Molnár Gábor

Tags: