Újabb igazságtevő született, Marshall Grade nem gatyázik sokat, ha le kell rendezni a gonosztevőket. Amerikai vér ajánló.
Ben Sanders új könyvének főszereplője egy ex-zsaru, aki a New York-i alvilág elől menekül, tanúvédelmi program keretében bujkál a maffia bosszújától tartva, a távoli, kies Új-Mexikóban. Az idejét ivással és kétkezi kemény munkával tölti, de már a könyv elején egy gyors akcióba keveredik, ahol nem menekül el a kihívás elől.
Az esti híradó egy eltűnt lányról számol be, aki kísértetiesen emlékezteti valakire az előző életéből. Minden óvatosságot felrúgva elkezdi kezébe venni az ügy felgöngyölítését. A saját maga megnyugtatása miatt is képes belekeveredni a helyi drogmaffia kegyetlen ügyeibe, hogy megtalálja az eltűnt lányt.
A helyszín elképesztően sivár, sivatagos, lerohadt csehók, benzinkutak az útszélen. A leírások részletesek, lényegre törőek, néha félreérthetően szikárak, mégis életszerűen magunk elé tudunk képzelni egy sablon vidéket, amilyet a filmekben már láthattunk. Aztán, hogy valójában tényleg ilyenek, nem tudjuk, nem jártunk még ott, de elhisszük, mert annyira sztereotip.
A főszereplő Marshall Grade, a zsánerre jellemző, saját értékrenddel rendelkező, jól képzett ex-zsaru, aki nem fél, ha használnia kell a fegyvert, nem zavarja, ha rászárad a kezére a vér és egyszerűen megy a megérzései után, amelyek majdnem mindig jó irányba viszik. Ben Sanders szerencsére, nem egy teljesen kőkemény igazságosztót hozott létre, Marshall nem olyan robotszerűen minden helyzetben jó döntést hozó gépezet, mint Jason Bourne, gyakran hibázik, de az is tény, hogy kimászik a már-már emberfeletti nehézségeket igénylő helyzetekből is. De, hát egy hős, ha tocsog a vértől és fáj mindene, és már nem kap levegőt, akkor sem biztos, hogy a saját vérétől mocskos…
Ben Sanders könyvében nem csak a főhőst ismerjük meg és nem csak az ő szemszögéből látjuk a helyzeteket, hanem ott szerepel mellette az éppen felfüggesztéssel, családi drámával küzdő rendőrnő, megismerjük a mexikói drogkereskedőt, annak motivációját és esendőségét is. Ott van még a titokzatos Dallasi Ember, a bérgyilkos, aki szedi az áldozatait és sosem hibázik, miközben érezzük, Marshall és a Dallasi Ember útjai hamarosan keresztezni fogják egymásét.
Lelkileg sérült szereplőkkel van tele a történet, akikkel az élet kegyetlenül elbánt és ezért kénytelenek még keményebbé, még kegyetlenebbé válni. Még a leggonoszabb csonkításokat végrehajtó fickó megzakkanását is megérthetjük, még ha elfogadni nem is tudjuk, de sajnos ilyen is van. Annyira sűrűn, egymásra talál a sok szenny, amit az emberiség magának köszönhet, hogy az tényleg letaglóz.
Ben Sanders világa keményebb, érzésekkel telibb, mint az elődökként emlegetett Jack Reacher, vagy Jason Bourne világa. Nem simán a főszereplője miatt, hanem a köré felépített környezet miatt, a több nézőpont miatt, az életszerűnek tűnő szereplők miatt. És közben érezzük, hogyan viseli meg a Marshallra is vigyázó rendőrbírót lelkileg a sok ügy, amiben kénytelen elmerülni, emberáldozatok árán is.
Sanders jól építi fel Marshallt, a történetben előrehaladva megismerjük a múltját, mi az, ami miatt néha felhív egy telefonszámot, amiről úgy is tudja, hogy már sosem veszik fel, de azért reménykedik. Hiába tudjuk, hogy ex-zsaru, még az olvasó elől is sokáig tökéletesen rejti el, most akkor pozitív, vagy negatív hősről van itt szó. Marshall Lapról lapra nyílik meg és dolgozza fel azokat az eseményeket, amitől ennyire zárkózott, óvatos és menekülő emberré vált. Még akkor is könnyebb lesz neki és nekünk is, ha tudja, hogy ezektől az emlékektől sosem fog megszabadulni, beleégtek, a vérébe ívódott minden pillanatuk. A tettei elől sosem menekülhet el, mert mindig lesz, aki bosszút akar állni értük.
Molnár Gábor